1 év Panama

Szóval... jan.19-én került megrendezésre az AFS dia familiar, azaz családi nap. Reggel 7-kor volt találkozó a parkban, persze panamai önkénteseink fél órás késéssel érkeztek. Egy bérelt busszal utaztunk Santiagoba, jobban mondva ez a városon kívül volt egy puszta közepén egy "rendezvény-ház". Megérkeztünk, mindenki kapott egy étel-italjegyet, elkezdtünk ismerősök után kutatni, szépen lassan megjött mindenki... nagy beszélgetések kezdődtek, sajna a magyar csajokkal megint nem találkoztunk :D Apropó, volt egy medence, ott lubickoltunk elég sokat. Volt egy tánc-verseny, amibe szépen belekontárkodtunk és "majdnem" fel is dobtuk volna a hangulatot, ha ki nem tesznek a parkettről. Ezután a különböző városokban élő diákok koreográfiáit leshettük (ja és persze az egyik ázsiai lány éneklését, ami csak kicsit volt égő...). Ezek többnyire népi jellegűek voltak, typico (úgy kell elképzelni mint a magyar néptáncot). Persze mi nem csináltunk semmit (Penonoméból), csak két lány állt ki egy itteni szappanoperából való táncot előadni... Az a vicces, hogy ezekért a sorozatokért a panamaiak nagyon odavannak, de komolyan, csorgó nyállal lesik majdnem minden este, eközben a kolumbiaiak, (mellesleg ők készítik) nem győzik letagadni, egyenesen rühellik ezeket.

Ami még aktuálisabb: jan 24-én indultunk San Blasra, indián nyelven Guna Yala... Tudjátok, vannak azok a kicsi szigetek, fehér homok világoskék, átlátszó víz, pálmafák... na ez volt AZ a hely. 24-én este 6-kor találkoztunk az Albrook terminálban, kb 1 órás késéssel indultunk... PANAMA! utunk egy hotelba vezetett a városon kívül. Következő reggel 4-kor keltünk és 4:30-kor indultunk Jeep-ekkel, kb másfél órát utaztunk sík terepen, aztán jött a hegy's'völgy... én nem vagyok olyan "húú, mindjárt kidobom a taccsot" gyerek, de ez a hullámvasút style, majdnem kihozta belőlem a reggelit. végül egy olyan 2 és fél órás út után megérkeztünk a kikötőbe. Itt volt egy kisebb várakozással egybekötött kisebb étkezés (egy mandarin és egy keksz...). Innét egy 45 perces hajóút volt a "Hotel sziget", a házak amikben laktunk a víz fölé voltak építve, ebből kifolyólag a WC és a "zuhanyzó" is a tengerbe ömlött :) a zuhanyzásról annyit hogy volt egy nagy hordó, tele vízzel, volt egy merőkanál féleség és azzal kellett adagolnod magadra a vizet... szóval azért elgondolkodtam, mégis, jó lenne-e itt élni? Az egyik szerencsétlen német csaj bele esett a vízbe és az egész ruhája csurom víz lett, azt hiszem ő nem eszmélt rá, hogy "KOSZOS"! Azt még érdemes tudni, hogy a túra résztvevőinek 1/2 része német volt, ebből kifolyólag farsultak és csak németül beszéltek, ezért nem nagyon szerettük őket. Ebéd után indultunk az egyik szigetre, egy jó fél órás hajóút volt megint, de mikor megérkeztünk... mindenkinek leesett az álla. Az a látvány, SZÉP volt :D ott pancsikoltunk, "chilleltünk", búvárkodtunk, beszélgettünk, homokvárat építettünk, aztán szétromboltuk. Volt egy elsüllyedt hajóroncs a parthoz közel, és a felső része a felszín felett volt, tele volt kisebb-nagyobb halakkal, korallokkal, tengeri növényekkel, voltak a hajótesten jó nagy lyukak, így lehetett ki-be úszkálni, teljesen úgy éreztem magam mint egy mélytengeri búvár... Azt tudni kell, hogy ide se jöttek honfitársaim, kicsit rossz volt nem magyarul beszélni, de azt hiszem hozzá lehet szokni 5 hónap után. Szóval leginkább angolul folyt a diskurzus. A következő napon egy medence nevezetű helyhez mentünk, ami egy kb. derékig érő homokpad volt, a tegnapihoz képest nem volt olyan nagy durr és a szél is fújt, ebből kifolyólag csináltunk pár csoport képet és mentünk egy közeli szigetre. Ez tetszett talán a legjobban, volt rajta egy indián kajiba, 10-15 pálmafa és kész. végül a következő nap jöttünk is haza, felkeltünk, reggeli, csónakba be, 45 perc és a parton voltunk, Jeep-ek be pakoltak bennünket és uzsgyí (a biztonság kedvéért bekaptam egy tengeri betegség elleni tablettát.) Mikor visszaérkeztünk a hotelba, megvártuk a többi diákot és buszra szállva visszavittek minket a terminálhoz, mi még maradtunk kicsit a Mall-ban, ebédelni meg ilyenek, végül hazafelé vettük az irányt.