1 év Panama

Üdvözlet olvasók!

Amint a cím is mutatja, ez az utolsó poszt amit írok, ez az utolsó napom, reggel 8 óra van, fél 11-kor indulunk Panama city-be, hogy találkozzunk az AFS-esekkel (speciel nagyon felhúztam magam, mert az idióta direktor kb 5 órával a gép indulása elött visz ki minket a reptérre...).

Az utolsó hetek már nagyon lazán teltek, mindenki mondogatta, hogy elment ez az "év", sokan mondták hogy hiányozni fogok stb...

Előző hét, kedden, bementem a suliba elbúcsúztatni magamat. egész gyorsan letudtam. úgy kezdődött, hogy mondtam egy kis monológot az osztály előtt, aztán szétosztottam az ajándékba szánt karkötőket, amiből kedves édesapám szíveskedett, nem csekély mennyiséget beletömni a táskámba, én meg az egész éven keresztül azon sopánkodtam hogy nem tudom elosztogatni őket, hát sikerült, kapkodták mint a cukrot. Eztán kimentünk a szabadba és lőttünk pár csoport képet, aztán velem fotózkodtak a srácok, a végére már-már beállt a szám mosolyra, alig tudtam lebiggyeszteni a számat, ja és persze: aláírták az ingemet, minden hülyeséget ráfirkantottak, vicces volt ott állni és hagyni hogy egyszerre 5 ember szúrkál tollakkal. végülis jól sikerült ez is.

Következő nap, felmentem Panamába, a kolumbiai haveromhoz, meg a magyarokhoz. 3 napig ott pihengettünk és motoroztunk a városban (merthát kapott egy motort). Egyik éjjel, elmentünk csavarogni régi-panamavárosba, erről csak annyit kell tudni, hogy kb ez az a hely ahol fellelhető egy kis kultúrális látnivaló (talán) panamában. Mikor jöttünk hazafelé, repesztettünk 80-al a tengerparton, és a világító felhőkarcolók kapaszkodtak a csillagok felé. Akartam lőni pár képet, de féltem hogy leesek a hátsó ülésről, merthát eléggé kapaszkodtam. Előzőekben, bevezettem őket a boroskóla reltelmeibe, ők pedig iszonyú sokat meséltek szülővárosukról, Medellinről. Ezek a csávók egyszerűen fantasztikusak, majd mesélek még róluk, ha kíváncsiak vagytok.

Vasárnap el mentünk Valle de Anton-ba, erről a helyről azt kell tudni, hogy csodaszép, egy völgy, ami körbe van véve elég magas hegyekkel és ez ad neki egy nagyon vadregényes érzést. Először is elmentünk egy kigyósimogatóba, ahol a kezembe adtak egy ici-pici boa constrictor-t, nagyon különös érzés volt... olyan mintha egy kiskutyát tartanál a kezedben és tudod hogy nem fog történni semmi, de azért mégis tartasz valamitől. Következőkben elmentünk az állatkertbe, ahol ahoz képest hogy kicsi hely, elég sok állat volt. Aztán végül elmentünk a termál fürdőbe, persze ezt is panamai szinten kell értelmezni, kb úgy kell elképzelni hogy volt 1 kicsi mendece, ahol dekkoltak az öreg latin nénik, hajszatyorral a fejükön, és csak ők locsolhatták magukra a meleg vizet. Apropó, csináltunk iszap pakolást is, egész vicces volt. nagyjából ennyi.

Tegnap, azaz hétfőn. Itthon voltunk, a lány fogadó tesóm is hazajött, hogy együtt töltsük az utolsó napot, filmeztünk, játszottunk a gépen. tudom hogy kocka vagyok, de azért mégis... spanyolul játszok. este elmentünk a családhoz, La Pintada-ba para despedirme. velük is csináltunk egy csomó képet, elköszöntek tőlem, nagyon rendes emberek. Mindenki kérdezgeti, mikor jövök vissza, de hát, ezt én annyira nem tudom... aztán hazaérve, elpusztítottunk egy láda sört, meg egy kis seco-t is behörpintettem, kicsit most is érzem még... hát valahogy így teltek az utolsó napjaim.

Na, most megyek összepakolom magam mert 2 órán belül indulunk. a viszont látásra!

Már megint egy jó ideje nem írtam, úgy tervezem ez lesz az utolsó elötti bejegyzés szerény kis blogomban, csapjunk bele.

24 nap van hátra, már nem járok suliba, itthon meresztem a hátsóm, persze hogy már bevagyok zsongva, 1 szempillantás és utazok haza, ezért már mindenki mondogatja itt is-ott is, ajándékokat kell venni, még pár ismerőssel kell szervezni pár "pápá" bulit. Nehéz lesz, de még próbálok pihengetni, otthon is hullakész leszek, le se tudom írni mit érzek.

június vége felé lementünk Aguadulce-be, meglátogatni cserediák haverjainkat, Nicolaj barátom épp akkor ünnepelte születésnapját, hát ottmaradtunk, egész jó kis helyen laknak. A fiesta napján kicsit korábban lementem, ezért mivel volt jó sok időnk, elvittek "krokodil-nézőbe", ami azt jelenti, hogy elmentünk egy krokodil farmra, ahol krokodilokat tenyésztenek, úgy képzeljétek el, hogy volt 4-5 mesterséges tó, ahol szabadon úszkáltak az akár 7-8 méteres krokodilok, sajna csak 1-e láttunk, de azért a horror hatás megvolt, hogy jaj megfognak enni, ha nem futunk stb... Miután vissza értünk a házukhoz, megtanítottak baseball-ozni, igen, igazi kesztyűkkel, ütővel, labdával. Azt kell hogy mondjam, nagyon jó játék, most nem kezdeném el ecsetelni hogy csináltuk, szóval baseball. A szülinap olyan este 7-8 körül kezdődött, iszogattunk, és mikor épp mindenki jól volt, elfogyott a sör. Táncoltunk, beszélgettünk, nevetgéltünk, egész jó volt. Következő nap is jól alakult, majdnem egész nap ott voltunk, megmutatták a nagybácsi újdonsült kamionját, (mindig is kiváncsi voltam egy ilyen kamionra, belülről) tudtátok hogy egy kamionnak minimum 8 sebessége van? én addig nem tudtam. Szóval ez a hétvégém így telt.

Az előző hétvégémen úgy terveztük hogy átjönnek a gringók, azaz Mike és Ian. Szombaton délután körül átjött Mike, hozott egy vizi pipát, nagy VP-zésbe kezdtünk, várva várt Ian-ünk sajnos nem tudott jönni, mert kölcsön adott egy panamainak 100 dollárt (az akkori összes pénzét), szóval elmentünk a Chino-ba  Mike-al vettünk egy six-packet  és lementünk a folyóhoz. Már egyszer-kétszer meséltem a folyónkról, ez az a nyugis hely ahol "chillelünk" állandóan, itt is beszélgettünk egy sort Mike-al, fürödtünk egy cseppet. aztán vissza a házba. Estefelé elmentünk szédelegni a városba, benéztünk Sándorék diszkójába, elsétáltunk az iskoláig. Következő nap lementünk a strandra egy amcsi és egy német lánnyal, megkell mondjam kicsit rosszul éreztem magam, mert előző este dohányoztam, de hipp-hopp jól lettem amint beugrottunk az óceánba :) vittünk egy six-packet, !panamai hagyomány! aztán jól éreztük magunkat. hazafelé menet, láttunk egy táblát: 20 db mango 1 dollár. odamentünk hogy ez rohadt jó ár. mondjuk a pasinak, spanyolul nem lehetne-e... erre az ürge: Do you speak english? cuz my spanish is a shit. elkezdtünk vele beszélgetni és mikor kiderült hogy minnesotai, Mike ezt mondta, "neeeeeeeeeeeeee! nem lehet, én is minnesotai vagyok!" és elkezdték megfejteni ki, hová valósi, vicces volt, egy élmény hogy úgy mondjam, legalábbis Mike-nak. Végül kaptunk ingyen mangót, fogtunk egy buszt és hazafelé vettük az irányt.

Most csütörtökön volt a haza utazó orientációnk az AFS-el, rendesek voltak, elvittek minket egy alkohol finomító üzembe, gondoltak ránk a vén, öreg alkoholista cserediákokra. Végre újra találkoztam Ian-nel, megkell mondjam, nagyon lefogyott, azt mondtam neki olyan mint egy csontváz. Elég sokat beszélgettünk a történésekről, jó volt végre. Végül Pesé-ben foglaltak nekünk egy ilyen termecskét, egy medencével, lubickoltunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat, végül Amed, a főfőmumus (a panamai AFS főnök) tartott egy előadást a hazautazásról, mit vihetünk a repülőre, mit nem, ki, mikor megy stb... aztán haza.

Megint jelentkezek, megint csak egy hónap után, de ahogy spanyolul mondják tengo pereza, azaz lusta vagyok nagyon jól körül írja az itteni történéseket, Lássuk, megpróbálok néhány történetet leírni ami a számomra "kalandos" volt... akkor kezdjük:

Mint az előzőekben említettem, lakik itt Penonoméban egy magyar csávó a családjával, van két boltja meg most újabban nyitottak egy Diszkót is. Egyik nap böngészgettem a facebookon és láttam a képeit, amint a fiával pózol a discoteca-ban, mondom lenézek hátha itt van még a srác. Következő nap elmentem a boltjukhoz és hát ott voltak mind a ketten, beszélgettem a sráccal és mondta hogy itt lesz (lehet) több mint egy évig, segít apjának a munkában, stb... vele mentünk el mozizni, Iron Man 3-at megnézni, gondoltam angolul lesz spanyol felirattal, mondom mennyünk! erre spanyolul volt :D igazából értettem meg minden, jó film, csak az volt a bökkenő hogy 25 perces késéssel értünk be..

egy héttel ezelőtt lementünk a tesókkal a tengerpartra, egy hónap után, tök jó volt végre kifeküdni a homokra :) és ahogy járkáltam a parton egyszer csak jött egy agresszív kagyló és belevágott a talpamba, és fröcsögött a vér, mindenki sikoltozott, nem... szóval felszakadt a talpam és hát eléggé vérzett, este elvittek a kórházba, kaptam érzéstelenítőt, lefertőtlenítették, és össze varrták 4 öltéssel, mondom klassz, alig tudtam járni, ezért meggyőztem mamát, ha lehetne, akkor nem mennék be az iskolába, mert elég különösen festenék papucsban és az iskolai egyenruhában. Szóval 1 hétig itthon csücsültem, a délelőttöket wowozással töltöttem :/ szóval ebből kifolyólag most elkobozták a számítógépet, de megérdemlem... valamilyen szinten ez a wowozás majdnem felér egy drog függőséggel, amúgy gitározgattam is, olvasgattam la Piedra Filosofal-t, örömmel jelentem már majdnem befejeztem a la camara de secretos-t :P Mikor eljött a következő hétfő, még mindig bent voltak az öltések, szóval nem húzattam még cipőt, ezért papucsban mentem suliba, egész "kellemes" volt, már nem a része, hogy hülyének néztek a suliban :)

Hogy miért nem megyünk 3 napig iskolába, ezen a héten...? na hát azért, mert a kormány kijelentette, hogy nincs elég elektromosság, és a panamai nemzet, vízenergiából gyűjti elektromosságának tetemes részét, mert próbálnak spórolni, addig nem kell mennünk, amíg esni nem fog az eső, és meg nem duzzadnak meg a folyók.

Említésre méltó a következő történet, Moises, akit az egyik szomszédunk és egyben jó barátunk által ismertem meg, eddig már 2x meginvitált minket a házába, egy kis iszogatásra, na erről most nem beszélnék, de. Másnaposan, elvitt minket egy folyóhoz. Úgy képzeljétek el, hogy ez a hely, mélyen a dzsungel közepén van és elég sokat kell menetelni hogy odaérj de megéri: iszonyat jókat lehet ugrálni a sziklákról, van egy vízesés is, ami mögé be lehet bújni, és nagyon hűsítő vize van. esküszöm, nem gondoltam volna hogy el fogok jutni ilyen helyekre. Mikor egyik alkalommal úsztam kifelé a partra, láttam hogy a többiek ott néznek valamit, szóval ez a valami egy Koral kígyó volt, ez a legmérgesebb Közép-amerikában, mondjuk, kicsi volt, szóval eléggé nehezen képzeltem el hogy egy ilyen megtudna ölni, de azért a távolság tartás meg volt, utána persze megfogtam szegényke hulláját, és levágtuk a farkát, emléknek.. :D

tegnap előtt elmentünk Tobiás haverommal biciklizni, 8 hónap után először bicikliztem ilyen hosszút, elég jó volt: felmentünk az egyik hegyecskére, megnéztük a naplementét beszélgettünk, aztán le, és itt kezdődtek a problémák... mikor már majdnem megérkeztünk a házhoz, mentem az utcán zenét hallgatva és egyszer csak áthajtottam egy kigyón, erre ordítok a Tobiásnak, hogy ÁLLJ, erre leszakad a fékkar, mert annyira húztam neki, előkaptam a mobilomat hogy bevilágítsam, de erre meg eliszkolt a kigyó... hát, mondtam neki hogy: bocs :)

majd még töltök fel képeket, a kígyós dolgokról, most nem írok többet, mert már lusta vagyok, Hasta La "escritura" vagy nem tudom mit írjak, csaó

Lássuk csak...

2 héttél ezelőtt hétvégén, 7 hónap után először látogattam el a Panama-csatornához, az itteni afs koordinátor által szervezett hajóút keretein belül. azt kell erről az egészről tudni, hogy reggel 2:30 indultunk innét Penonoméból busszal és olyan 5-6 körül érkeztünk meg Colónba a Karib-tengeri panamai legnagyobb kikötő városba (itt jóformán csak feketék laknak... elég különös dolog, na majd még mesélek erről...) mikor elindultunk a hajóval, kiderült hogy több csoporttal kell megosztanunk a helyet (1 csoport Colónból és 1 Chiriquiből) ekkor még nem tudtuk hogy egy kb 10 órás hajóutat kell végig ülnünk. Elég különös látvány végig nézni hogy töltődik fel körülötted a víz a zsiliprendszerben, hogy húzunk el a több 10.000 tonnás teherhajók mellett, apropó csináltam pár fotót, majd töltöm... Az utat feldobni elég nehéz lett volna, ha nem lettek volna ott az "afro-amerikaiak", ugyanis mikor megszólalt a zene, az ÖREG NÉNIKÉK elkezdtek táncikolni, aztán szépen csatlakoztak a fiatalabbak (figyelem, most csak a Colónból érkezett csoportról beszélek) szóval, hát a végén engem is bevontak a táncba, egész jól toltam :D szóval, egy egész napos hajókázás után megérkeztünk Panama városba és mentünk haza. linkelek egy timelapse-t egy panama csatornán átkelő hajóról.

elég különös így visszanézni ezt a videót... :)

Amit még említenék: elkezdtük olvasni a Harry Potter sorozatot spanyolul, meg kell hagyni a fordítás elég... szar, de legalább érthető :) ennek köszönhetően kicsit fejlődött a spanyolom (úgy érzem). a suliban próbálgatok figyelni jegyzetelgetni, kivenni a részem a munkákból... kisebb-nagyobb sikerrel. Próbálgatok spongya bobot nézegetni vagy valamit spanyolul, de egy idő után megunja az ember, aztán, semmi... :D

Lassan elkezdődik az esős évszak, jön a rossz idő, akarom mondani a borús ég egész nap, sok eső, de őszintén megmondva, kicsit jobb is, elegem van ebből a sok napsütésből, különös ezt hallani, nem...?

ha még valami eszembe jut, írok, addig is. kitartás :)

Megint elkezdődött a suli...

1. héten pont elkaptam egy kötőhártya gyulladást, ezért +5 nap punnyadásra voltam kárhoztatva, egyszerűen már bűntudatom volt, hogy itthon ülök, filmeket nézek, számítógépezek és nem csinálok semmi hasznosat.
1. nap a suliban: aznap 3x mutatkoztam be 30-30 ember elött úgy, hogy a 3. alkalom volt a mostani osztályom. Igencsak égett a pofámról a bőr, mikor tudatták velem hogy az én osztályom máshol van... :) Összehaverkodtam egy másik itteni cserediákkal Tobias-sal, Svájcból.
Vele mentem el a minap a zene-iskolába, ahol is rendelkezésünkre bocsátottak egy zongorát. Elég jól játszik a srác... következő alkalommal viszem a gitáromat aztán valamit összerittyentünk :)
Apropó, kezd alakulni a spanyol szókincsem, kicsit hiányosan, de értegetem mit beszélnek a tanárok, mikor kérdezgetnek az osztálytársak. nagyban megy a különböző "szavak" kölcsönös tanítgatása... :D Tegnap a tesókkal estefelé lementünk a partra. Leírhatatlan milyen jó volt, kb. fél órán keresztül feküdtem és néztem a csillagokat, közben zúgott az óceán... felért egy meditálással :)

Március 15. az AFS Panama szervezett egy magyar napot. Ezért felrendeltek minket, hogy csináljunk valami magyar ételkülönlegességet, mutassunk valamit, magyarázzuk el mit ünneplünk (csinálhattam nekik BOROSKÓLÁT!). szóval reggel 10 körül felértem panamába, Fruzsi és Amarens jöttek ki elém, hogy elkísérjenek az egyik önkéntes házába ahol is munkálkodtunk. (Amarens az egyik hollandiai cserediák csaj, beadtuk az AFS-nek, hogy a nagymamája magyar volt. elhitték... így megúszott egy nap sulit) mikor megérkeztünk a házba, elmentünk Irmával, az önkéntesünkkel bevásárolni. A menü végül a következő volt: Paprikás krumpli, nutellás palacsinta, és VBK! az első adagok elég "különösek" lettek, de a végére nagyon összehoztuk a témát :) A sütés-főzés után elmentünk az "office"-ba kidíszítettük magyar zászlókkal és jöttek az emberek, annyi volt még a történés, hogy nekem adták a felolvasandó adatokat (spanyolul)... így hát nekem kellett még azt is elmekegni :) Este mikor végetért a nagy ünnep, az egyik önkéntesnél aludtam, de még elötte elmentünk kicsit iszogatni, beszélgetni az ottani arcokkal. Dario-nak (az afs volunteer akinél aludtam) most épp van egy Thai host tesója "Max"... igen az a srác akit láthattatok már a képeken, elég különös spanyol nyelvtudással rendelkezik azt meg kell hagyni, de csupaszív gyerek :D Következő nap elkísértek engem a modell ügynökséghez, mivel hogy ezért maradtam fent Panamában. Csináltak rólam egy videót feszülős csőgatyában és ingben, meg jó pár képet, és azt mondták majd hívni fognak. meglátjuk...

mára ennyit, paz.

Üdvözletem!

Éppenséggel az ülőgarnitúrán ülök, félmeztelenül, megy a zene, mindenki meg döglik a melegtől. ja... hogy még csak február van...? :D

hihetetlen hogy már 5 hónapja itt vagyok, mi? most tartok kb. a program felénél. Nem nagyon mozdulok ki mostanában, ezért elég sokat "kockulok" online, Bence barátommal, az itteniek nagy örömére. ők csak az egér kattogását és azt hallják hogy 2 percenként elordítom magam magyarul... a skype nagyon megy, egész sok pajtással beszéltem mostanában. filmeket is nézegetek hébe-hóba. Elolvastam a könyvet amit szüleim küldtek (Felhőatlasz) olvassátok, nagyon jó. Szerencsémre, vagy épp szerencsétlenségemre 1 hét múlva megint kezdődik a suli. de még be van ígérve egy óceán-éjszakázás és egy hegymászás: az óceán partra kiviszünk egy rakat sütnivaló kaját (egy sütőt is..), sok sört, egy sátrat. A hegymászásról annyit, hogy itt a közelben van egy 1500 méter magas hegy, azt hódítjuk meg :) Egy kicsit elkanyarodva a témától: ma mentünk ide-oda a tesókkal autóval és ment a rádió, persze reggeton (=rap és reggi keveréke, elég idegesítő tud lenni egy idő után) az a lényeg, hogy mikor vége van egy számnak benyomnak egy KÖHÖGÉS effektet... mondom, ez mi? erre a tesóim azt mondják egy vicc... hurutos köhögés... meg kell hagyni, röhögtem :) A spanyolom már egész "beszélőképes", szóval már egész jól szót értek az emberekkel, oké nem azt mondom hogy mindent, de egész sok mindent. Hogyha már így mindenről beszélek, kitérek megint a mi kis folyónkra. van egy játékunk, ami abból áll hogy megtöltünk egy üveget iszappal és bedobáljuk a folyóba, utána pedig meg keressük y otra vez... Az a vicces mikor angolul beszélünk a srácokkal néha nem jut eszembe egy szó és spanyolul mondom... működik itt is a spanglish :) Ami mostanában nagyon hiányzik az a magyar étel, épp ezért tegnap előtt rettyintettünk egy rakott krumplit, egész tűrhető lett, de ettem már jobbat, legalább magyar kaja. Most egy rántott húsra pályázok, bár már ott problémákba ütköztünk hogy definiáljam a zsemlemorzsa fogalmát (a kedves google kisegített).

térjünk át talán az év legérdekesebb programjára, a karneválra:

Azt kell tudni általánosságban, hogy 5 nap non-stop buli, 10-4-ig parti, 4-10-ig pihenés. Egész Panamában ünneplik a karnevált, 5 munkaszüneti nap, ilyenkor a panamaiak elfelejthetik gondjaikat, problémáikat és átadhatják magukat a 100%-os lazulásnak (azaz addig isznak amíg ki nem dőlnek, tisztelet a kivételnek) ahol én lakok Penonomé, egy elég nagy karnevált tudhat magáénak, de ennél is nagyobb a Las Tablas-i, azonnal le is írom mik is történtek.

Péntek este 11 körül elindultunk kicsit becsípve körülnézni, a centrálban, Nagyon sok ember volt, a sok kis étel stand televolt sörrel és hamburgerekkel, kolbászokkal, és még sok minden mással, az emberek halomszámra vették a drága kaját. Igazából első nap nem történ semmi különös, beszélgettünk, nézelődtünk, iszogattunk. Következő nap reggel 11 körül indultunk, vagy 60 sörrel a coolerben, mikor odaértünk azt láttam hogy vizzel teli kamionkocsikról locsolják a tömeget és mindenki táncol, eszméletlen jó volt :) mi is így tettünk, bekígyóztunk a kis hűtővel a tömegbe, leraktuk és elkezdtünk sörözgetni, mindeközben a magasból kis feles italok záporoztak fejünkre, néha ledobtak a tömegbe egy-egy 1 literes seco-t (az itten "pálinka"). Egy kicsit később, elindultunk a folyóhoz megnézni a Rio Carneval-t. ami egész vicces volt mert mikor az első hajó előhúzott egy kis bárkát tele tradicionális indián őslakos ruházatba öltöztetett izmos fiatalemberekkel, mindenki elkezdett "BUZI"-zni... utána szépen sorban jöttek a nők is, meg kell hagyni, elég kevés ruhát tartalmazott habtestük :) Este diszkóban voltunk egy bizonyos magyar cserediák volt fogadó családjának 2. legidősebb fiával, Daviddal :) találkoztunk még pár lánnyal, meg az egyik régi osztály társammal. 15 dolcsi volt a beugró, de megérte végül ;) kb 3 órán át táncoltam egy csajjal, amit inkább nem részletezek, a ti képzelőerőtökre bízom :) én csak annyit mondok: jó volt. Következő nap, nagy nehézségek közepette levergődtem Las Tablasba. Itt egy AFS által bérelt házban aludtunk, vagy 40-en, a földön, amit igazából nem neveznék alvásnak :) hozzá kell tennem itt töltöttem 3 napot. mikor megérkeztem, hogy megmutassam hogy érzik magukat jól a magyar fiatalok, készítettem egy kis BOROS KÓLÁT!! Fruzsi, ha jól emlékszem le is tagadott, hogy nem vagyok magyar. Igen, ott volt magyar barátnőm akivel végre tudtunk együtt inni. na ezután én egész jól éreztem magam, huhh. ezután mentünk megint a diszkóba. Itt, eleinte a cserediák lánykákkal táncoltunk aztán Mike barátommal feljuttattuk magunkat a VIP szekcióba, húhh, itt szárny segédkezett nekem Michael és megintcsak egy 2 órás tánc résztvevője lettem egy (úristenhogynézettkiúÚú) lánnyal. mikor visszaértünk a házhoz, kicsit beszélgettünk még és nyugovóra tértünk, én speciel 3 összetolt szék segítségével értem el ezt az állapotot (nagyon kényelmetlen volt, de kit érdekel, ha...). Következő nap bementünk a locsi-pocsira, itt annyiban különbözött a dolog, hogy mozdulni nem lehetett, és tele volt melegekkel, itt én megállapítottam hogy a panamai BUZIk rohadtul idegesítőek és szeretik fogdosni az embert, nem egyszer kellett olyan arckifejezést öltenem, hogy *mitképzelsztebüdös...neérjhozzám*, bocs. Este megint diszkóban voltunk tánc, zene, satöbbi, jó volt, megint csak táncoltan egy szépséges las tablasi lánykával :) mikor visszatértünk a szállásra, leülve, beszélgetve, egyszer csak hazaért egy csoport aki egy matt részeg srácot támogatott, azt mondták csak 3 sört ivott (valószínűleg be drogozták), de a srác annyira ki volt, hogy járni se tudott, és hazafelé jövet egy kislány hangján kiabált angolul, hogy "nem ismerem ezeket az embereket, hiszek istenben" et cetera... végül kihívták a mentőket, valószínűleg kimosták a gyomrát, mert következő nap már jól volt, szerencsére. az utolsó nap már nem csináltunk semmit, csak kicsit lazítottunk, iszogattunk, beszélgettünk :) hazafelé szerencsére nem volt semmi dugó így egész gyorsan megérkeztünk.

így telt a híres-neves karneválom Panamában

Adios amigos! ;)

Szóval... jan.19-én került megrendezésre az AFS dia familiar, azaz családi nap. Reggel 7-kor volt találkozó a parkban, persze panamai önkénteseink fél órás késéssel érkeztek. Egy bérelt busszal utaztunk Santiagoba, jobban mondva ez a városon kívül volt egy puszta közepén egy "rendezvény-ház". Megérkeztünk, mindenki kapott egy étel-italjegyet, elkezdtünk ismerősök után kutatni, szépen lassan megjött mindenki... nagy beszélgetések kezdődtek, sajna a magyar csajokkal megint nem találkoztunk :D Apropó, volt egy medence, ott lubickoltunk elég sokat. Volt egy tánc-verseny, amibe szépen belekontárkodtunk és "majdnem" fel is dobtuk volna a hangulatot, ha ki nem tesznek a parkettről. Ezután a különböző városokban élő diákok koreográfiáit leshettük (ja és persze az egyik ázsiai lány éneklését, ami csak kicsit volt égő...). Ezek többnyire népi jellegűek voltak, typico (úgy kell elképzelni mint a magyar néptáncot). Persze mi nem csináltunk semmit (Penonoméból), csak két lány állt ki egy itteni szappanoperából való táncot előadni... Az a vicces, hogy ezekért a sorozatokért a panamaiak nagyon odavannak, de komolyan, csorgó nyállal lesik majdnem minden este, eközben a kolumbiaiak, (mellesleg ők készítik) nem győzik letagadni, egyenesen rühellik ezeket.

Ami még aktuálisabb: jan 24-én indultunk San Blasra, indián nyelven Guna Yala... Tudjátok, vannak azok a kicsi szigetek, fehér homok világoskék, átlátszó víz, pálmafák... na ez volt AZ a hely. 24-én este 6-kor találkoztunk az Albrook terminálban, kb 1 órás késéssel indultunk... PANAMA! utunk egy hotelba vezetett a városon kívül. Következő reggel 4-kor keltünk és 4:30-kor indultunk Jeep-ekkel, kb másfél órát utaztunk sík terepen, aztán jött a hegy's'völgy... én nem vagyok olyan "húú, mindjárt kidobom a taccsot" gyerek, de ez a hullámvasút style, majdnem kihozta belőlem a reggelit. végül egy olyan 2 és fél órás út után megérkeztünk a kikötőbe. Itt volt egy kisebb várakozással egybekötött kisebb étkezés (egy mandarin és egy keksz...). Innét egy 45 perces hajóút volt a "Hotel sziget", a házak amikben laktunk a víz fölé voltak építve, ebből kifolyólag a WC és a "zuhanyzó" is a tengerbe ömlött :) a zuhanyzásról annyit hogy volt egy nagy hordó, tele vízzel, volt egy merőkanál féleség és azzal kellett adagolnod magadra a vizet... szóval azért elgondolkodtam, mégis, jó lenne-e itt élni? Az egyik szerencsétlen német csaj bele esett a vízbe és az egész ruhája csurom víz lett, azt hiszem ő nem eszmélt rá, hogy "KOSZOS"! Azt még érdemes tudni, hogy a túra résztvevőinek 1/2 része német volt, ebből kifolyólag farsultak és csak németül beszéltek, ezért nem nagyon szerettük őket. Ebéd után indultunk az egyik szigetre, egy jó fél órás hajóút volt megint, de mikor megérkeztünk... mindenkinek leesett az álla. Az a látvány, SZÉP volt :D ott pancsikoltunk, "chilleltünk", búvárkodtunk, beszélgettünk, homokvárat építettünk, aztán szétromboltuk. Volt egy elsüllyedt hajóroncs a parthoz közel, és a felső része a felszín felett volt, tele volt kisebb-nagyobb halakkal, korallokkal, tengeri növényekkel, voltak a hajótesten jó nagy lyukak, így lehetett ki-be úszkálni, teljesen úgy éreztem magam mint egy mélytengeri búvár... Azt tudni kell, hogy ide se jöttek honfitársaim, kicsit rossz volt nem magyarul beszélni, de azt hiszem hozzá lehet szokni 5 hónap után. Szóval leginkább angolul folyt a diskurzus. A következő napon egy medence nevezetű helyhez mentünk, ami egy kb. derékig érő homokpad volt, a tegnapihoz képest nem volt olyan nagy durr és a szél is fújt, ebből kifolyólag csináltunk pár csoport képet és mentünk egy közeli szigetre. Ez tetszett talán a legjobban, volt rajta egy indián kajiba, 10-15 pálmafa és kész. végül a következő nap jöttünk is haza, felkeltünk, reggeli, csónakba be, 45 perc és a parton voltunk, Jeep-ek be pakoltak bennünket és uzsgyí (a biztonság kedvéért bekaptam egy tengeri betegség elleni tablettát.) Mikor visszaérkeztünk a hotelba, megvártuk a többi diákot és buszra szállva visszavittek minket a terminálhoz, mi még maradtunk kicsit a Mall-ban, ebédelni meg ilyenek, végül hazafelé vettük az irányt.

Que sopa locos?

Egyre nehezebb belefogni a blog írásába, tudom az elején olyan lelkesen írogattam mindenről, de ha tudnátok milyen nehéz :)

Előző héten felmentem Panama citybe, ott töltöttem 3-4 napot. Jó volt kicsit magyarul beszélgetni élőben, magyar emberekkel. Olyan jó érzés, hogy nem kell azon gondolkodni, hogyan mondd/ejtsd ki a következő mondatod. Megismertem egy tucat új embert. Egy korábbi bejegyzésben már meséltem a magyarokról, most mesélek az ő lakótársaikról. A házat amiben laknak, az a cég bérli amiben az egyik magyar srác dolgozik, itt lakik egy másik alkalmazott Fernando, a fiával Christiannal, akik történetesen kolumbiaiak. Mikor a többiek dolgoztak Chrissel lógtunk :) Ünnepélyesen kijelenthetem, hogy panamai ittlétem során első alkalommal voltam Diszkóban, a kolumbiaiak vittek el, egy román és egy el salvadori sráccal. Mikor megérkeztünk, a román csávó már teljesen be volt rúgva (erről a srácról azt kell tudni, hogy beszél magyarul, de olyan akcentussal mint a filmekben az orosz maffiózók, kicsit "ijesztő"). És hát, igen, vizelnie kellett, csak az volt a bökkenő, hogy épp akkor kanyarodott be az utcába egy rendőr autó. Kiszálltak, igazoltatták, nem nagyon akart kötélnek állni (értem ez alatt azt, hogy fizess, fehér ember!) ezért megbilincselték és már vitték volna el, ha oda nem megy az el salvadori srác és nem ad nekik 20 dolcsi :D ugye... PANAMA... szóval ott voltunk a discoteca-ban amint leültünk egy csaj "felkért" táncolni... kicsit táncoltam is vele, aztán a barátnője mondta hogy, ne táncoljak vele mert itt van a barátja, erre abbahagytam, aztán odajött a barátja és azt mondta hogy nyugodtan táncolhatunk a csajjal, azért jöttek :D kicsit vicces volt, aztán kimentünk egy kicsit levegőzni, "csajozni" már ha lehet csajozásnak nevezni a kurvákkal beszélgetést... mint utóbb kiderült (és láthattuk is) a hely tele volt "örömlányokkal", ezt abból is le lehetett venni hogy a csúnya gringok ott beszélgettek az amúgy szépnek mondható fiatal lánykákkal. Mikor hazafelé mentünk az autóval a fakabátok megint megállítottak addig viháncoltak míg meg nem kapták 12 dolláros prémiumukat :) 12 dollár azaz kb 2500 ft, és utána úgy viselkedtek mint a kezesbárányok :D volt ott egy medence a ház közelében, utolsó nap leugrottam kicsit lubickolni, azt tudni kell hogy a főváros közelében nem nagyon lehet strandolni, mert tele van szeméttel, benzinnel az óceán a csatorna miatt :( ami még említésre méltó, hogy Chris meginvitált Kolumbiába, Medellinbe, a házukba, februárban 1-2 hétre, szóval, ha az AFS engedi és a szülők is beleegyeznek minden klappol => utazok... Penonoméba való visszautazásom után minden visszazökkent a normál kerékvágásba. ennyit mára

Paz hermanos :D

Véget értek az ünnepek... hol is hagytam abba a mondókámat, kezdem azonnal a karácsonnyal. 24-e úgy kezdődött mint egy teljesen átlagos nap, csakhogy ez nem volt egy átlagos nap. Szóval, úgy 10-11 felé a host mama áthívta az egyik ismerősének a 2 fiát, hogy vigyenek valamerre, (pasiar... :D) jó arcok amúgy a srácok. Végül a házuknál kötöttünk ki, és ugye egy családi összejövetel volt folyamatban :) Josy, az idősebbik srác leültetett kicsit Codozni egy sör kíséretében. mikor meguntam ezt, kimentem a tornácra és ott volt kb az egész család egy-egy sört szopogatva (jó persze a kisgyerekek nem ittak). dióhéjban: itt a karácsony nagyon különbözik az otthonitól :) minden család otthon üldögél, zenét hallgat, beszélget, sörözik. Aztán végül hazajöttem, kicsit, aztán megint vissza :) a következő nap átadtam az ajándékokat a családnak.

A két ünnep közötti idő úgy telt, hogy néha Ianéknél voltunk, beszélgettünk, hegyet másztunk. Néha a parkban, a folyónál, semmi extra.

Szilveszter: Úgy történt, hogy Ian házában ünnepeltem... itt az a szokás, hogy éjfél elött nem lehet enni, se inni (persze ezt se tartják be...). éjjel 12 óra után Iannel neki estünk a kajának, ittunk pár sört és megnéztük a tüzijátékot, itt tennék egy kis kitérőt: van a családnál egy kutya, aki nem hogy nem fél a tüzijátékoktól, hanem még játszik is velük. azon röhögtünk Iannel, hogy mikor eldobták a petárdát/tüzijátékot a kutya odarohant, szájába vette és mikor elkezdett felrobbanni, kiköpte és elkezdett vele "boxolni" :D

Ami nem ide tartozik, de azért említésre méltó: találtunk egy tök jó helyet egy hegy tetején ("chill place") lőttem pár fotót is. hogy úgy mondjam, összekötöttük a kellemeset a hasznossal: Mikor felérünk egy 20-30 perces meredek séta után, bontunk egy sört és élvezzük a panorámát :)

Kicsit megint lelassult, az élet... a nyári szünet néha elég unalmas tud lenni, viszont számomra kicsit különös hogy éppenséggel már majdnem karácsony van... nagyban gondolkodok milyen ajándékot adjak a családnak, és csak egyre húzom-halasztom azt a "nagy bevásárlást". Advent, itt kicsit másabb mint otthon, persze itt is van koszorú, misék, minden ami otthon, csak a panamaiak, megtoldották még jó sok tűzijátékkal, ezt úgy értem, hogy minden hétköznap este lövetnek egy csomót. Egyik nap kint ültünk a parkban, mellesleg egyre jobban kezdem élvezni ezt a parkokban üldögélést, beszélgetést :) na szóval, kint voltunk a parkban és épp "fuegos artificiales" volt, és a vége felé, egy srác, a hátára vett valami teknőt, amire irdatlan sok tüzijáték volt fölszerelve, és elkezdett futkosni az emberek között, szóval mindenki menekült, szerintem mindenki élvezte ezt a "fogócskát", annak ellenére, hogy elég veszélyes volt, blablaabla...  Szóval, mivel itt, hát elég meleg van, ezért próbáljuk magunkat valahogy lehűteni, értem ezalatt a mindennapos "Rio"-zást :) az egyik kedvenc helyem talán itt Penonoméban. Ugyanakkor, sokat járunk a tengerpartra is... Ami elég különös volt, nekem, hogy itt decemberben ünneplik az anyák napját, volt egy tv műsor, amiben összeszedték panama legöregebb és legtöbb gyerekkel rendelkező (hahahaha) anyukáját, szóval ilyet se láttam Magyarországon még...