1 év Panama

Üdvözlet olvasók!

Amint a cím is mutatja, ez az utolsó poszt amit írok, ez az utolsó napom, reggel 8 óra van, fél 11-kor indulunk Panama city-be, hogy találkozzunk az AFS-esekkel (speciel nagyon felhúztam magam, mert az idióta direktor kb 5 órával a gép indulása elött visz ki minket a reptérre...).

Az utolsó hetek már nagyon lazán teltek, mindenki mondogatta, hogy elment ez az "év", sokan mondták hogy hiányozni fogok stb...

Előző hét, kedden, bementem a suliba elbúcsúztatni magamat. egész gyorsan letudtam. úgy kezdődött, hogy mondtam egy kis monológot az osztály előtt, aztán szétosztottam az ajándékba szánt karkötőket, amiből kedves édesapám szíveskedett, nem csekély mennyiséget beletömni a táskámba, én meg az egész éven keresztül azon sopánkodtam hogy nem tudom elosztogatni őket, hát sikerült, kapkodták mint a cukrot. Eztán kimentünk a szabadba és lőttünk pár csoport képet, aztán velem fotózkodtak a srácok, a végére már-már beállt a szám mosolyra, alig tudtam lebiggyeszteni a számat, ja és persze: aláírták az ingemet, minden hülyeséget ráfirkantottak, vicces volt ott állni és hagyni hogy egyszerre 5 ember szúrkál tollakkal. végülis jól sikerült ez is.

Következő nap, felmentem Panamába, a kolumbiai haveromhoz, meg a magyarokhoz. 3 napig ott pihengettünk és motoroztunk a városban (merthát kapott egy motort). Egyik éjjel, elmentünk csavarogni régi-panamavárosba, erről csak annyit kell tudni, hogy kb ez az a hely ahol fellelhető egy kis kultúrális látnivaló (talán) panamában. Mikor jöttünk hazafelé, repesztettünk 80-al a tengerparton, és a világító felhőkarcolók kapaszkodtak a csillagok felé. Akartam lőni pár képet, de féltem hogy leesek a hátsó ülésről, merthát eléggé kapaszkodtam. Előzőekben, bevezettem őket a boroskóla reltelmeibe, ők pedig iszonyú sokat meséltek szülővárosukról, Medellinről. Ezek a csávók egyszerűen fantasztikusak, majd mesélek még róluk, ha kíváncsiak vagytok.

Vasárnap el mentünk Valle de Anton-ba, erről a helyről azt kell tudni, hogy csodaszép, egy völgy, ami körbe van véve elég magas hegyekkel és ez ad neki egy nagyon vadregényes érzést. Először is elmentünk egy kigyósimogatóba, ahol a kezembe adtak egy ici-pici boa constrictor-t, nagyon különös érzés volt... olyan mintha egy kiskutyát tartanál a kezedben és tudod hogy nem fog történni semmi, de azért mégis tartasz valamitől. Következőkben elmentünk az állatkertbe, ahol ahoz képest hogy kicsi hely, elég sok állat volt. Aztán végül elmentünk a termál fürdőbe, persze ezt is panamai szinten kell értelmezni, kb úgy kell elképzelni hogy volt 1 kicsi mendece, ahol dekkoltak az öreg latin nénik, hajszatyorral a fejükön, és csak ők locsolhatták magukra a meleg vizet. Apropó, csináltunk iszap pakolást is, egész vicces volt. nagyjából ennyi.

Tegnap, azaz hétfőn. Itthon voltunk, a lány fogadó tesóm is hazajött, hogy együtt töltsük az utolsó napot, filmeztünk, játszottunk a gépen. tudom hogy kocka vagyok, de azért mégis... spanyolul játszok. este elmentünk a családhoz, La Pintada-ba para despedirme. velük is csináltunk egy csomó képet, elköszöntek tőlem, nagyon rendes emberek. Mindenki kérdezgeti, mikor jövök vissza, de hát, ezt én annyira nem tudom... aztán hazaérve, elpusztítottunk egy láda sört, meg egy kis seco-t is behörpintettem, kicsit most is érzem még... hát valahogy így teltek az utolsó napjaim.

Na, most megyek összepakolom magam mert 2 órán belül indulunk. a viszont látásra!