1 év Panama

Már megint egy jó ideje nem írtam, úgy tervezem ez lesz az utolsó elötti bejegyzés szerény kis blogomban, csapjunk bele.

24 nap van hátra, már nem járok suliba, itthon meresztem a hátsóm, persze hogy már bevagyok zsongva, 1 szempillantás és utazok haza, ezért már mindenki mondogatja itt is-ott is, ajándékokat kell venni, még pár ismerőssel kell szervezni pár "pápá" bulit. Nehéz lesz, de még próbálok pihengetni, otthon is hullakész leszek, le se tudom írni mit érzek.

június vége felé lementünk Aguadulce-be, meglátogatni cserediák haverjainkat, Nicolaj barátom épp akkor ünnepelte születésnapját, hát ottmaradtunk, egész jó kis helyen laknak. A fiesta napján kicsit korábban lementem, ezért mivel volt jó sok időnk, elvittek "krokodil-nézőbe", ami azt jelenti, hogy elmentünk egy krokodil farmra, ahol krokodilokat tenyésztenek, úgy képzeljétek el, hogy volt 4-5 mesterséges tó, ahol szabadon úszkáltak az akár 7-8 méteres krokodilok, sajna csak 1-e láttunk, de azért a horror hatás megvolt, hogy jaj megfognak enni, ha nem futunk stb... Miután vissza értünk a házukhoz, megtanítottak baseball-ozni, igen, igazi kesztyűkkel, ütővel, labdával. Azt kell hogy mondjam, nagyon jó játék, most nem kezdeném el ecsetelni hogy csináltuk, szóval baseball. A szülinap olyan este 7-8 körül kezdődött, iszogattunk, és mikor épp mindenki jól volt, elfogyott a sör. Táncoltunk, beszélgettünk, nevetgéltünk, egész jó volt. Következő nap is jól alakult, majdnem egész nap ott voltunk, megmutatták a nagybácsi újdonsült kamionját, (mindig is kiváncsi voltam egy ilyen kamionra, belülről) tudtátok hogy egy kamionnak minimum 8 sebessége van? én addig nem tudtam. Szóval ez a hétvégém így telt.

Az előző hétvégémen úgy terveztük hogy átjönnek a gringók, azaz Mike és Ian. Szombaton délután körül átjött Mike, hozott egy vizi pipát, nagy VP-zésbe kezdtünk, várva várt Ian-ünk sajnos nem tudott jönni, mert kölcsön adott egy panamainak 100 dollárt (az akkori összes pénzét), szóval elmentünk a Chino-ba  Mike-al vettünk egy six-packet  és lementünk a folyóhoz. Már egyszer-kétszer meséltem a folyónkról, ez az a nyugis hely ahol "chillelünk" állandóan, itt is beszélgettünk egy sort Mike-al, fürödtünk egy cseppet. aztán vissza a házba. Estefelé elmentünk szédelegni a városba, benéztünk Sándorék diszkójába, elsétáltunk az iskoláig. Következő nap lementünk a strandra egy amcsi és egy német lánnyal, megkell mondjam kicsit rosszul éreztem magam, mert előző este dohányoztam, de hipp-hopp jól lettem amint beugrottunk az óceánba :) vittünk egy six-packet, !panamai hagyomány! aztán jól éreztük magunkat. hazafelé menet, láttunk egy táblát: 20 db mango 1 dollár. odamentünk hogy ez rohadt jó ár. mondjuk a pasinak, spanyolul nem lehetne-e... erre az ürge: Do you speak english? cuz my spanish is a shit. elkezdtünk vele beszélgetni és mikor kiderült hogy minnesotai, Mike ezt mondta, "neeeeeeeeeeeeee! nem lehet, én is minnesotai vagyok!" és elkezdték megfejteni ki, hová valósi, vicces volt, egy élmény hogy úgy mondjam, legalábbis Mike-nak. Végül kaptunk ingyen mangót, fogtunk egy buszt és hazafelé vettük az irányt.

Most csütörtökön volt a haza utazó orientációnk az AFS-el, rendesek voltak, elvittek minket egy alkohol finomító üzembe, gondoltak ránk a vén, öreg alkoholista cserediákokra. Végre újra találkoztam Ian-nel, megkell mondjam, nagyon lefogyott, azt mondtam neki olyan mint egy csontváz. Elég sokat beszélgettünk a történésekről, jó volt végre. Végül Pesé-ben foglaltak nekünk egy ilyen termecskét, egy medencével, lubickoltunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat, végül Amed, a főfőmumus (a panamai AFS főnök) tartott egy előadást a hazautazásról, mit vihetünk a repülőre, mit nem, ki, mikor megy stb... aztán haza.